A múlt héten született egy döntés, miszerint az amerikai férfi és női válogatott játékosainak nem kell ugyanakkora fizetést adni.
Akkora a javulás a vírushoz való hozzáállás terén, hogy végre teljesen lényegtelen dolgokkal is lehet foglalkozni. Ilyen például a futballisták fizetése. Ez – meglepő módon – nemcsak a magyar futballszocializmusban lehet beszédtéma, de az amerikai (működő) kapitalizmusban is. Egy jellemzője annak a lesajnált kapitalizmusnak, hogy ott bíróságon beszélgetnek ilyesmiről: a múlt héten
született egy döntés, miszerint az amerikai férfi és női válogatott játékosainak nem kell ugyanakkora fizetést adni.
De mi ebben a furcsa? Hiszen rengeteg dimenzió mentén vannak óriási fizetéskülönbségek a labdarúgáson belül (Budapest vs. Manchester; Manchesterben első osztály vs. harmadosztály, illetve csatár vs. balhátvéd, csak ízelítőnek), azokról még sincs bírósági döntés. Ennek ellenére szerintem nagyon érdekes az eset. Remélem, más is lesz vele így.
Szocializmus vs. kapitalizmus
Az első tanulsága számomra örökérvényű. Az „alacsonyabb fizetésről” ugyanis kiderült, hogy valójában összességében nem alacsonyabb, csak a legjobb játékosok keveslik. A női válogatott játékosok egyfajta társadalmi egyenlőség jegyében olyan kollektív szerződést kötöttek, amely 20 játékos számára garantál évi minimum 100 ezer dollár fizetést. Szemben a férfiakéval, ami a(z ott) szokásos, teljesítményalapú bérezés.
Azt viszont nem lehet, hogy kérem a szocializmus langymelegét, majd, amikor kiderül, hogy jól teljesítettem a versenyben, akkor inkább az alapján kapjam a fizetésem
– szólt a bírósági ítélet.
Ez ugyanaz a jelenség, amit fordított esetben is sokszor szidunk: amíg a privát szférában jól teljesítek a versenyben, addig kérem az ennek megfelelő béremet, de amikor összeomlik a piacom/kiderült, hogy elcsesztem/végig tudhattam, hogy katasztrófa lesz (megfelelő aláhúzandó), akkor inkább áttolom a veszteséget az adófizetőre. Kár, hogy az állam ezt lehetővé teszi.
Bár alapvetően itt csak részben a kapitalizmussal/szocializmussal van a probléma, és inkább az emberi jellemmel, azt hiszem.
Bécsi fodrász vs. budapesti
Van egy másik, alapvetően közgazdasági oka ennek a különbségnek. Ez ugyanaz, ami miatt a fodrász is panaszkodik: miért kapok Budapesten ugyanazért a munkáért feleakkora bért, mint Bécsben?
Azért, mert Bécsben az egész gazdaság jobban működik, így annak a bére is muszáj, hogy magasabb legyen, aki amúgy nem hatékonyabb. Hívjuk ezt egy kiterjesztett Balassa-Samuelson hatásnak.
A futballra lefordítva: a férfi játékosnak magasabb bért kell kapnia, ha a globális futballgazdaság úgy alakult, hogy ő sokkal jobban fizető helyekre is elmehet focizni. Különben nem játszik. A női klubjátékosok bére meg a közelében sincs a férfiakénak. Piaci alapon.
Női foci vs. férfi
A probléma egy másik forrása, hogy az amerikai női futballisták egy nagyon sajátságos szemüvegen keresztül vizsgálják a futballvilágot. Azt látják, hogy az ő mérkőzéseikre (válogatott szinten!) többen kíváncsiak, mint a férfiakéra, a női válogatott mérkőzések sorozatos teltház előtt zajlanak, a játékosok népszerűsége is nagyobb, az eredményeikről nem is beszélve. Az USA mostani női csapata kétszeres világbajnok, a férfi... hát az nem.
Persze ez egy amerikai furcsaság, a világ többi részén nem így van. A legegyszerűbb a FIFA bevételeit megnézni: a 2018-as férfi VB profitja 6 milliárd dollár, a 2019-es nőié 131 millió, azaz közel ötvenszer nézettebb, marketingelhetőbb és profitábilisabb a férfi válogatott labdarúgás. Márpedig az amerikai szövetségnek is a FIFA-tól származik a bevételének egy jelentős része.
Ezzel szemben Amerikában a válogatott labdarúgás kis túlzással női sporttá vált, mint mondjuk a szinkronúszás. Ennek több oka lehet. Az egyik, hogy aki a bajnokságot (öregecske bár, de Ibrahimovic-ot, Gerrardot, Schweinsteigert, Beckhamet...) nézi Amerikában, azok nagy része válogatott szinten inkább az „eredeti” csapatát nézi. Az olasz, argentin vagy mexikói válogatottnak szurkolni nagyobb sikerélménynek tűnik.
A nőknél ez éppen fordítva van: a bajnokikat szinte senki nem nézi, viszont a válogatottnak különös vonzereje van.
Bal vs. jobb
Az NYT szerkesztősége talált egy okot arra, hogy az árbevétel (a piaci érték) miért rossz mértéke a játékosok fizetésének: az amerikai nemzeti futballszövetségnek társadalmi célja a futball népszerűsítése, ebben pedig a nők legalább annyit tesznek, mint a férfiak.
Elképesztő, milyen dolgok tudnak a politika martalékává válni. Klímaváltozás, járványkezelés, biciklivel közlekedés... és itt van az amerikai női futballválogatott. Joe Biden, a demokrata elnökjelölt twittelte a bírósági döntés után, hogy elnökként leállítja a 2026-os futball VB állami finanszírozását, ha a nők nem kapnak ugyanakkora fizetést. Az nem újdonság, hogy a politikai baloldal egy kedvelt kampánytémája az egyenlő fizetés. Az talán már inkább, hogy ennek követelésében ezek szerint az sem állítja meg őket, ha a fizetés a bíróság szerint egyenlő.
2019 nyarán az USA női labdarúgó válogatott meze az egy szezonban legtöbbet eladott mezzé vált a Nike.com-on. Ehhez vélhetően nem lett volna elég az akkor megnyert VB, segíthetett a csapat politikai üzenete, amit a kiválóan időzített, 2019 márciusában indított per miatt sokan hozzá társítottak: Equal Pay!
Hogy sport vonalon maradjak: ha rövid a sportteljesítményed marketing-elérése, told meg egy politikai kampánnyal!
USA vs. Magyarország
Ha az USA az az ország, ahol a válogatott fizetések egyenlőek lehetnek nők és férfiak közt, akkor tudok egy másik országot, ahol ugyanez klubcsapatok esetén kívánatos. Az előbb azt írtam, hogy a női amerikai bajnokikat senki nem nézi. Ez persze túlzás, a 2019-es átlag nézettség 7.337 fő volt, ami speciel az NB1 (férfi!) hivatalos (!) nézettségének a két és félszerese (stadion béli nézettség esetén keveset számít, mekkora országról beszélünk).
Arról, hogy a magyar klubfoci életében mennyit számítanak a piaci (tehát teljesítmény alapú) források, már írtam cikket: nem sokat. Akkor viszont szerencsére a játékosok fizetésében sem kell szerepet játszania futball-teljesítményüknek, marketing értéküknek, hiszen a klub fennmaradása szempontjából ezek teljesen lényegtelen dolgok: labdarúgóink állami fenntartású intézményekben kapják állami fizetésüket.
Folytatva szerencsesorozatunkat, a többi állami alkalmazott esetén van egy jól bevált módszer a fizetések meghatározására: a közalkalmazotti bértábla. Itt az elvégzett iskola és a hivatalban töltött évek száma határozza meg nagyrészt a fizetést, esetleg nyelvvizsgapótlékkal megfejelve. A közalkalmazott neme pedig senkit nem érdekel.
Hogy esetleg akkor a fent említett Balassa-Samuelson hatás elszívná kiváló labdarúgóinkat az osztrák és német másodosztályba? Hát, izé... hadd menjenek, legalább jobb edzők kezei alá kerülnek. Win-win.
Balásy Zsolt a HOLD Alapkezelő elemzője, az Alapblog szerzője.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A demokratáknak fontosabb volt a tűzoltóság költségvetésének csökkentése és a felszerelések Ukrajnába küldése, mint az amerikaiak megmentése.
Sára Botond főispán közölte, Budapest kormányhivatala úgy döntött, követelni fogja, hogy a jogalap nélkül kifizetett pénzeket Kiss László fizesse vissza.
Főszerepben feleségét, három gyermekének az anyját lehallgató, megzsaroló, majd eláruló Magyar Péter, aki nem éppen egy rémálomból ébredt.
Minden országban csak szűkös megélhetést tesz lehetővé a minimálbér.
A felmérések gyanús hasonlóságot mutatnak a hatpárti ellenzék és a Tisza Párt támogatói között.
Jelentős béremelésbe kezdett az üzletlánc.
Az ukrán rendőrség szerint az embercsempészek több száz hadkötelesnek segítettek átkelni a határokon.
A Tisza Párt elnöke újabb és újabb elméletekkel áll elő, hogy a kormányt hibáztathassa, de a rendőrség a bizonyítékok alapján folytat nyomozást, Magyar Péter állításait pedig visszautasítja.
